©
It’s the World Wide Web

usbdongle:

image

image

image

image

image

image

image

image

image

image

image

image

image

image

magyarorszag.ggoyw.zip

tarka-lepke:

almavarybabary:

Egyértelműen a legmenőbb facebook csoportosulás az Egykori Belvárosi Galcsi, ahova egykori galeri tagok pakolnak fel képeket. Nem nagyon értem a koncepciót, a képek is kicsit így össze-vissza jönnek, de ez mit sem von le az élvezeti értékből. Komolyan, még menőbb fotók vannak, mint a Fortepanon. Nyomon követhetjük a belvárosi galcsi-arcok stílusfejlődését a hippi érától kezdve egészen a Wham-korszakig, és van pár észbontóan helyes pasas is a fotókon! Nekem egyik kedvenc  képem az „1968,hotel INTERCONTINENTAL DIGOZAS”, ahol Tacsika és Gino (Szekfű) épp egy kabrióban digózik!

Időnként becsúszik egy vers is, mint például Kemsi István Régi jampikra emlékezem című költeménye, ebből részleteket közlünk:

„Először a roppant-széles vállak tűntek el,
a boxer, a riasztópisztoly,
azután egy időre
lecsökkent a liliomtiprások,
a partiba-vágások száma.”

 Hol vannak az acélkék-fényes hajszorítók?

mert volt még erő a válltömésekben,
de jött a raglán-divat,
a komformizált, húszas méretű csőgatya.”

De a legjobbak egyértelműen a becenevek. Maki” az Eszék utcából, Sneci, Guggeros, Riasztó, Kidobó, Nagyfás Kacsa, Pacal, Svájci, Kalef, Yeti, Progner Rugó, Krisztus, Nagy Csombe és az öccse, Kis Csombe, Bika, Kis Trifa, Scotty, Doxa, Keselyű, Kis Cső, Vamzer Zsozsó és Zsidó!!! Nekem miért nincsenek ilyen nevű haverjaim?!

imádom, kurvajó, miértneméltemakkor :(

ó, Kemsei, aka Kemő. a magyartanárom volt gimiben, rettegtünk tőle, rém karakán ember (volt). a nagyapámra emlékeztetett végig, főleg azután, hogy a “ki tudja, mit is jelent a Hatcsöcs (söröző)?” kérdésére csak én tudtam válaszolni (miután nagyapám kioktatott ebből ÉS el is vitt egy ilyen helyre) és ezt hortyogva-röhögve vette tudomásul, ezáltal nagyjából leidiótázva mindenki mást körülöttünk. ezután mindig “mi a hányás klementájn fiam?” üvöltéssel köszöntött, szóval végül közel kerültünk egymáshoz.

érettségi után, mivel mi voltunk az utolsó osztály akiket végigvitt, tömegével mentünk hozzá dedikáltatni a saját köteteit, elképesztően elérzékenyült és akkor is úgy gondoltam, hogy ha nagyapám élne és nem lett volna ennyire karakán, önfejű és érzelmileg zárkózott ember (hacsak nem Erdélyről, vagy rólam volt szó), akkor pontosan így nézett volna ki, ha kicsit mégis elreped az a burok, amit felhúzott maga köré.

castielsteenwolf:

weloveshortvideos:

just a cat giving a presidential speech on ebola…

IVE HAD A TUMBLR FOR 4 YEARS AND THIS IS THE BEST THING IVE EVER SEEN ON HERE I CANT BREATHE

na jó

problémák vannak

problémák vannak

vörös neonfény alatt vágyakozom csókolózni

vörös neonfény alatt vágyakozom csókolózni

6 órás oktatás és csupán egy napos felkészülési idő után simán jöhet a holnapi vizsga ggoy

6 órás oktatás és csupán egy napos felkészülési idő után simán jöhet a holnapi vizsga ggoy

theycalledhimsanyi:

pajorimre:

Ún. szakember.

na ez a kemény

a múlt heti vidéki száműzetésem igazából arról szólt, hogy újra eleget tegyek annak a kötelességemnek, miszerint nem született fiúgyermek a családba, valamint bizonyos dolgokon spórolnunk kell, ezért ezt a két tényt összekapcsolva rám hárult az a feladat, hogy a kissé elkanászodott diófánkat segítsek megnyirbálni, egy fenyőfát pedig tőből megölni.
az egész csak addig jó buli, amíg rá nem jössz szigorú számítások után, hogyha bármelyik fát, bárhol vágod meg és bármerre dől, vagy tönkretesz valamit, vagy mindent. szóval felállítottunk valamiféle fontossági sorrendet, minthogy ha jobbra dől a cucc talán nem kéne tönkretenni azt a kerítést amire pár éve elbasztam az egész nyaramat, ha balra dől a cucc akkor meg a kutat és a szaletlit, ha előre akkor a saját házunkat, ha hátra akkor meg a szomszédunkét. hát így mondjuk ki is lőttünk minden irányt, ezért hozzáértő szakértők módjára “majd lesz valahogy, de ha kell akkor inkább hátra dőljön, legalább ne a mi cuccainkra, érted” felfogással nekiálltunk előkészíteni a terepet.
a fenyőfát minimum három etapban kellett megnyírni, mert baszott nagyságából adódóan ha csak úgy bedöntjük tőből, akkor még a kettővel odábbi szomszédot is a szépen nyírt pázsitja alá döngöli, tehát felmászunk a tetőre, kötünk egy masnit egy kötéllel, majd alatta bevágjuk, én megrántom egy irányba az egész kócerájt és talán majd arra zuhan le.
még mindig szigorú számításokban voltunk amikor megjelent a postásgyerek és felpezsgett benne az adrenalin, Lacikám, adjad má’ ide azt a kötelet kurjantotta apámnak, aki már fent lengedezett 4 emelet magasságban egy motoros fűrésszel, én meg mondtam, hogy nehogymár kifelé húzza az egész szart, mert itt mi pontos méréseket végeztünk, de ezt már a fűrész és a fa reccsenése miatt nem hallhatta ugyanis rántott egy isteneset és az elnyiszatolt fenyőfa egy ötödik irányba hullott, mégpedig az utcán végighúzódó villanydrótokra.
hát bazmeg mi legyen, feldíszítettünk egy vezetéket egy kurva fenyőfával, ennek talán fordítva kéne lennie és még csak karácsony sincs, a szerencsénk, hogy nem szakadt le az egész fos úgy ahogy van, viszont így meg hogy szedjünk le mindent úgy, hogy ne basszon meg az áram. eközben a postásgyerek bőszen rángatta a kötelet, a fa meg himbálózott, mint valami elbaszott harang, ekkor már több nézőnk volt, főleg a kocsmába igyekvők körében. próbáltam instruálni őket, hogy talán ellenben kéne megrántani és akkor lebuckázik az egész és hihetetlen, de valóban így is történt.
és persze belefúródott az egész szar abba a kerítésbe, amire pár éve elbasztam az egész nyaramat.

theycalledhimsanyi:

pajorimre:

Ún. szakember.

na ez a kemény

a múlt heti vidéki száműzetésem igazából arról szólt, hogy újra eleget tegyek annak a kötelességemnek, miszerint nem született fiúgyermek a családba, valamint bizonyos dolgokon spórolnunk kell, ezért ezt a két tényt összekapcsolva rám hárult az a feladat, hogy a kissé elkanászodott diófánkat segítsek megnyirbálni, egy fenyőfát pedig tőből megölni.

az egész csak addig jó buli, amíg rá nem jössz szigorú számítások után, hogyha bármelyik fát, bárhol vágod meg és bármerre dől, vagy tönkretesz valamit, vagy mindent. szóval felállítottunk valamiféle fontossági sorrendet, minthogy ha jobbra dől a cucc talán nem kéne tönkretenni azt a kerítést amire pár éve elbasztam az egész nyaramat, ha balra dől a cucc akkor meg a kutat és a szaletlit, ha előre akkor a saját házunkat, ha hátra akkor meg a szomszédunkét. hát így mondjuk ki is lőttünk minden irányt, ezért hozzáértő szakértők módjára “majd lesz valahogy, de ha kell akkor inkább hátra dőljön, legalább ne a mi cuccainkra, érted” felfogással nekiálltunk előkészíteni a terepet.

a fenyőfát minimum három etapban kellett megnyírni, mert baszott nagyságából adódóan ha csak úgy bedöntjük tőből, akkor még a kettővel odábbi szomszédot is a szépen nyírt pázsitja alá döngöli, tehát felmászunk a tetőre, kötünk egy masnit egy kötéllel, majd alatta bevágjuk, én megrántom egy irányba az egész kócerájt és talán majd arra zuhan le.

még mindig szigorú számításokban voltunk amikor megjelent a postásgyerek és felpezsgett benne az adrenalin, Lacikám, adjad má’ ide azt a kötelet kurjantotta apámnak, aki már fent lengedezett 4 emelet magasságban egy motoros fűrésszel, én meg mondtam, hogy nehogymár kifelé húzza az egész szart, mert itt mi pontos méréseket végeztünk, de ezt már a fűrész és a fa reccsenése miatt nem hallhatta ugyanis rántott egy isteneset és az elnyiszatolt fenyőfa egy ötödik irányba hullott, mégpedig az utcán végighúzódó villanydrótokra.

hát bazmeg mi legyen, feldíszítettünk egy vezetéket egy kurva fenyőfával, ennek talán fordítva kéne lennie és még csak karácsony sincs, a szerencsénk, hogy nem szakadt le az egész fos úgy ahogy van, viszont így meg hogy szedjünk le mindent úgy, hogy ne basszon meg az áram. eközben a postásgyerek bőszen rángatta a kötelet, a fa meg himbálózott, mint valami elbaszott harang, ekkor már több nézőnk volt, főleg a kocsmába igyekvők körében. próbáltam instruálni őket, hogy talán ellenben kéne megrántani és akkor lebuckázik az egész és hihetetlen, de valóban így is történt.

és persze belefúródott az egész szar abba a kerítésbe, amire pár éve elbasztam az egész nyaramat.

szóval ma

elkezdtem pirotechnikussá válásomat egy tanfolyam formájában, majd átéltem azt, hogy életemben először eltévedt velem egy villamos (!%+!) és hazaérve a macskát kergettem keresztül a lakáson az egyik tangámmal a fején (?!!%). ha tudnék festeni, temperával alkotnám meg a mai napot csupa lsd-színnel és azt raknám ide illusztrációként, de mivel nem tudok, ez is jó lesz.